Komaacute;romi Jaacute;nos.doc

Komáromi János Harangoz a multKül?n?s utazás Harangoz a mult I. November k?zepe lehetett, amikor Tóth Antal meghalt. Azaz hogy nem halt meg, amint az sorra ki fog derülni az elk?vetkezend?k során. Annyi azonban tagadhatatlan, hogy behunyta a szemét s ugyanakkor leesett az álla. K?ny?rületes kezek lefogták a szemét, zsebkend?vel felk?t?tték az állát s ugyanakkor kinyujtóztatták Tóth Antalt teljes testi-hosszában. Ugyancsak jó lelkek reáadták az egyetlen tiszta ingét meg a lábravalóját. Mert a puszta házban aligha akadt volna más rendes ruhadarab. ágrólszakadt embernek számított világéletében Tóth Antal. Igaz is, hogy üt?d?tt alak maradt mindvégig, míg e f?ldi emberek k?zé tartozott. Kasztja szerint bocskoros-nemes lett volna, ámde végleg leszegényedett állapotban s a ruha is, amit Isten tudná, honnan szerzett magára, csak épp hogy l?ty?g?tt rajta. Emberemlékezet óta mindig ugyanabban az egy zsíros és ny?tt kalapban járt, a kalap teteje ki volt szakadva s ezen a lyukon kikandikált néhány szál a hajából, mint a zsúpfedeles ház tetején a szalma, ha megcibálja a szél. Hogy volt-é vagyona Tóth Antalnak? Szelid lélekkel elmondhatjuk, hogy semmi vagyona sem volt, ha csak ide nem számítjuk azt a viskót, amelyben egyesegyedül lakott a falu alsó vége táján és amelyet sajátkez?leg eszkábált ?ssze. Tulajdonosa volt azonfelül egy félszem? lónak is. Ezzel a lóval kóborolt a határban úgyszólván egész nap, mik?zben az árokpartokon legeltette a k?t?fékénél fogva. Az alatt az id? alatt Tóth Antal maga bizonyára gyakran el-elt?prengett e f?ldilét egyenl?tlen vagyoni berendezkedésén. Ha ugyan lehettek gondolatai egyáltalán egy ilyen szánandó és esett alaknak! A ruha, mint érintettük már, futólag, csak l?ty?g?tt az ebadtán s egész külseje úgy hatott általában, hogy rendes ember alig bocsátkozott vele szóba. Hajának színe olyan se-szín volt, arca megnyúlt s a szeme olyan tekintet?, mintha megállás nélkül éhes lett volna a tulajdonosa. Lábbelit is lehetett f?lfedezni a lábán, ha ugyan lá